Nagykürtösi jégvarázs

Újabb kalandok a RIDENS kollégiumi nevelőitől.

Ezúttal Nagykürtösön tanulhatták, próbálgathatták a RIDENS fiataljai a korcsolyázás művészetét, melyhez a korcsolyákat és az utazáshoz szükséges buszköltséget pályázati forrásból biztosítja az iskola. A belépőjegyek árát a Rejtett Értékek alapítvány finanszírozta!

„Kis csapatunk Kürtösre ment korcsolyázni. Habár én eddig mindig úszni mentem, most vettem a bátorságot hogy jégre lépjek, sok más barátommal együtt. Nem én voltam az egyetlen aki félt a korcsolyázástól, hanem voltak mások is. Az egész csapatból csak nagyon kevesen tudtak korizni, sokkal több volt a kezdő. Viszont ahogy mindenki a pályára lépett, meglepő volt még számomra is, hogy akik nem tudtak korcsolyázni, egy pár kör után könnyedén, igaz kisebb esésekkel fűszerezve, de haladtak a jégen. Valaki könnyedén ráérzett hogyan kell csúszkálni, másnak meg nem igazán sikerült. Én ezek közé tartoztam. Több esésem is volt, de töretlen lelkesedéssel és elég erős koncentrációval megküzdöttem a jéggel. Nem csak én voltam dilemmában azzal, hogyan is kell megfordulni vagy kanyarodni. Az esések, próbálkozások, ügyetlenkedések ellenére sok nevetéssel és vidámsággal vettük az akadályokat. Képek is készültek a csapat tagjairól külön és csoportképek is. Mindenki nagyon büszke lehetett magára, mert akik kezdők voltak azok most ügyesen helytálltak, akik meg tapasztaltabbak voltak, azok meg még rutinosabbak lettek. Mindenki remekül érezte magát, és segített a másiknak, ha esetleg elesett. Egymást tanítottuk és biztattuk. Bár nem lett egyikünk sem műkorcsolya sztárja, de jól éreztük magunkat Nagykürtösön.”

„Nekem a korcsolyázás, nagyon nagy élményt okozott. Első sorban azért, mert nagyon nagyon jól éreztem magam. Másod sorban azért, mert nem minden iskola viszi el a Diákjait egy élményfokozó helyre, amit például egy szegény családból származó fiú/lány RIDENSES diák nem tehet meg, csak úgy ha elviszi őt egy közelálló szeretettel teli Tanár. Ami a RIDENS logót képviseli, az a „Mosoly” És, el kell hogy mondjam, hogy ebben az iskolában nincs olyan Diák, vagy Tanár, aki egymás között ne osztana, vagy nem mondana olyan szót, vagy olyan gesztust, amin mondjuk ne mosolyognánk, Sérült emberek vagyunk, de megtanultuk, hogy minden embernek vannak hibái, amit el kell fogadni. Senki sem tökéletes. Lehetünk hallássérültek, látássérültek, mozgássérültek, emberek vagyunk, nincs kivétel!”